Az 1994-es San Marinó-i nagydíj pénteki edzésén Rubens Barrichello a Variante Alta nevű kanyarban elvesztette uralmát autója felett. A Jordan-Hart irgalmatlan sebességgel szállt fel a kerékvetőről, majd a jobb oldali gumifalba csapódott, onnan pedig a dróthálóba gabalyodva a földre zuhant. A szörnyű balesetet a 22 éves brazil fiatalember kisebb agyrázkódással és egy kartöréssel megúszta. Egy versenyhétvégére egy ilyen eset korábban „elégnek bizonyult”, ám a szombati időmérő edzés 19-dik percében - a Villeneuve kanyar előtt - Roland Ratzenberger autója 314 km/órás sebességnél elvesztette hátsó légterelőjét, s a szemközti betonfalnak csapódott. Ezúttal mindenki biztos volt abban, hogy komoly baj történt. Ratzenberger feje élettelenül engedelmeskedett a reá ható centrifugális erőnek. A helyszínre érkező orvos csoport a bukósisak levétele után azonnal szívmasszás alkalmazott az osztrák fiatalemberen, akit a mentőhelikopter megérkezése után a bolognai kórházba szállítottak. Az életét azonban itt sem tudták megmenteni.
Édesapjának mély fájdalmában is volt lelkiereje ott a nyilvánoság előtt, hogy: „Míg élek, gyászolom a fiamat. És gyászomat csak az enyhíti, hogy tudom: boldogan halt meg. Egész életében versenyző akart lenni, Forma-1-es versenyző. És ez az álma beteljesült. Közben érte a halál.”
Vasárnap reggel Ayrton vezényletével összehívták a versenyzők szövetségét, és megállapodtak, hogy a következő futamtól kezdve komoly gondot fordítanak a pályák biztonságosabbá tételére. Előtte azonban még le kellett futni az imolai GP-t. A rajtot Ayrton kapta el a legjobban, Schumacher besorolt mögé. Az ötödik helyről induló J.J.Lehto Benettonja azonban nem mozdult el a rajtrácsról, amit Pedro Lamy már nem tudott kikerülni, és teljes sebességgel belerohant. Szerencsére a versenyzők egy karcolás nélkül megúszták a balesetet. A pályán mindenütt alkatrészek hevertek, ám a versenyt nem állították meg, beküldték a Safety Car-t, hogy a takarítók zavartalanul végezhessék munkájukat. Öt kör után útjára engedték a mezőnyt, melyet Ayrton kívülről nézve magabiztosan vezetett. A második kör megkezdése után azonban a Tamburello kanyarhoz érve borzalmas dolog történt. Senna Williams-Renaultja kiegyenesítette az egyébként hosszú balos ívet, s nagy sebességgel a betonfalnak csapódott. Az autó még csúszott néhány métert, majd a pálya szélén megállt. Láttuk már Ayrtont kibújni fejre fordult autóból is, ám ezúttal csak ült „nyugodtan”, mintha arra várt volna, hogy valaki segítsen neki kiszállni. A sárga bukósisak, még utoljára megmozdult néhányszor, majd gazdájával pihent. Ezután hosszú percek teltek el, míg az orvosok az életéért küzdöttek, de végül őt is a helikopter vitte el a kórházba. Roland Ratzenberger után azonban ő sem tért vissza soha többet.
Ayrton Sennát minden kétséget kizáróan a becsapódáskor leszakadó kerék felfüggesztése döfte le. Ha ez a rúd akár csak egy centivel is feljebb vágódik a bukósisaknak, Senna még ma is él. A halál oka tehát köztudott, ám az ütközés előtti másfél másodpercről a mai napig vitatkoznak a szakértők. A rengeteg spekuláció közül a legkézenfekvőbbnek sokáig az a felvetés tűnt, mely szerint a balesetet a kormányrúd törése okozta. Az elméletet igen sok tényező is alátámasztotta. 1: Ayrton az eredetileg 22 milliméter átmérőjű kormányrudat egy 18 milliméteressel megtoldatta. 2: A balesetről készült felvételen jól látható, hogy a kormány a rúddal együtt az autó mellett van. Vélhetően a toldásnál eltörött. 3: Ayrton Williams-ének bal oldalán elhelyezkedő kis kamerának köszönhetően figyelemmel kísérhetjük a kormány mozgását, mely a hirtelen irányváltozás pillanatában a szokásostól eltérően lefelé elmozdul. Ez természetesen teljesen irreális mozgás egy kormány esetében, azaz vélhetően ebben a pillanatban történt vele valami.
A közelmúltban azonban kiderült még néhány dolog, mely ezt a verziót teljes mértékben megdönteni látszik. Első és legfontosabb, hogy Senna autója szervokormánnyal volt felszerelve. A számítógépes program egyik része pedig folyamatosan mérte a kormányoszlopra kifejtett forgató erőt, mely a becsapódás pillanatáig nem szűnt meg, azaz a kormány nem törhetett el. Hogy akkor miért mozdulhatott el a kormány függőlegesen? Ezeket egész egyszerűen ilyenre tervezték. A mérnökök egy kis holtjátékot engedélyeztek, melyet azonban igen komoly erővel lehet csak „igénybe venni”.
Ezek tudatában a baleset okának felderítésére jóval kisebb az esélyünk, de ahogy mindig, ezúttal is akad egy elmélet, mely megmagyarázhatja az autó hirtelen irányváltoztatását.
Egyes szakértők szerint a biztonsági autó mögött megtett körök alatt a gumik jóval a versenyhőmérséklet alá hűltek. Az alacsony hőmérséklet nagyban befolyásolja az autók menettulajdonságát, sőt a gumik ezzel járó nyomáscsökkenése és összehúzódása csökkenti az alvázmagasságot is, mely egy Forma-1-es autó esetében leginkább milliméterekben mérhető. A balesetet akár az előző incidensből pályán maradó alkatrész is okozhatta, hisz ha egy ilyen versenyautót valami egy pillanatra is eltaszítja a földtől, a megszűnő tapadás miatt az autó, kormányzás nélkül egyenesen halad tovább. A Tamburello kanyarban pedig egy ilyen pillanat egyenesen a betonfal felé vezet.
Azt, hogy pontosan mi okozta a végzetes balesetet, talán soha nem tudjuk meg. Valószínűleg ugyan olyan kiismerhetetlen, és misztikus dolog marad az emberiség számára, mely Ayrton lénye volt életében, és halála után.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
És arról miért nem lehet hallani azóta sem, hogy a becsapódás elött Ayrton azt kiáltotta a sisak mikrofonba, hogy "nagyon nagy baj van!" ???