1973-ban az Interlagosi pálya gokartszakaszán a tizenhárom éves Ayrton Senna da Silva komolyan nekigyürkőzött a gokartkategóriában való versenyzésnek. Ő csak győzött, győzött, győzött. Kicsi kora óta csak a győzelem ízét ismerte. Az apja szponzorálta, hiszen autóalkatrész-vállalata volt…. Minden brazil pályán, ahol csak megfordult, minden rekordot megdöntött. Azon az első versenyen Senna találkozott egy másik ambiciózus fiatalemberrel, Maurizio Salával. "Ayrton versenyzés nélkül tesztelt - emlékszik Sala. - Igazi félénk, bátortalan fiú volt, nem sok baráttal, de óriási elszántsággal. Olyan kölyök voltam, aki könnyen tudott kapcsolatot teremteni, gond nélkül jönni-menni az emberek között. Ő éppen az ellenkezője volt. Tény, hogy én voltam az új jöttem - láttam - győztem ember a gokartban, és én nyertem az utóbbi néhány versenyt. Interlagosban megvert…." Az átlagos versenyzők egy Tche néven ismert spanyol műhelyeiben építették saját motorjaikat. Nem így Senna. Tche építette Senna motorjait, és híre járta, hogy valahányszor csengett a telefon, mindig Senna vette fel, udvariasan elmondta, hogy Tche nem tud a telefonhoz jönni, mert nagyon belemélyedt a munkába, egy motoron dolgozik. Így is volt, a motor pedig Sennának készült. Senna eredményei, amelyeket ezzel a pokol kis jószággal elért, előre vetítették a Grand Prix-k jövendő nagy tehetségének képét. 1977-ben és 1978-ban megnyerte a Dél-amerikai bajnokságot Uruguayban és 1978-tól 1981-ig megszakítás nélkül elhozta a brazil nemzeti bajnokság trófeáit. 1977-ben Európába jött, talán öntudatlanul követve egy bizonyos logikát, miszerint Európába lenne az a hely, ahová végül is el kell jönnie, mert Európa a központja valamennyi nemzetközi autósportformának. Egy futamra rajthoz állt a gokart világbajnokság Franciaországban megtartott Le Manns-i versenyén. Hatodik Helyen végzett. Két évvel később, 1979-ben visszatért, hogy induljon a gokart-VB futamán Estorilba, ahol Peter Koene mögött a második lett. 1980-ban ismét második, 1981-ben negyedik lett, addigra azonban már nyakig benne volt a brit profi autóversenyzés sűrűjében. Senna húszéves volt. Ideje volt eldönteni: tovább felfelé, maradni a gokartban, vagy végleg abbahagyni az egészet. Negyedik lehetőség nem volt. A gokartok, ha úgy tetszik, önálló, teljes világot alkottak; ebből a következő lépés a létra második fokára vezetett, és ennek a létrának speciálisak voltak a fokai: a Forma Ford 1600 vezetett a Ford 2000-be, ami elvitt a Forma-3-ba, amiből a Forma 3000 következett, majd a végállomás - a Forma-1 -. A létra jellegéből adódott, hogy a döntés nehéz volt. Mivel az élete következő tíz évét valószínűleg a létra megmászásával kellett tölteni. Ayrton Sao Paulóban járt főiskolára (kereskedelmi, üzleti tanulmányok). Az apja azt akarta, hagyja abba a versenyzést és segítsen neki a gyárban, így Ayrton odament, hogy ne okozzon csalódást neki. De az apja érezte, hogy Ayrton nagyon boldogtalan, ezért úgy döntött, hogy még egyszer segít neki az autóversenyzés világában. Fullerton: "Azt hiszem kicsit felnőtt lett. Éreztem, hogy hivatásának fogja tekinteni a versenyzést. Amikor hallottam, hogy a gokartból autóba ült, tudtam, hogy el fog jutni a csúcsra." Ezt a véleményt még valaki osztotta. Ayrton Senna. SENNA DÖNTÖTT ELINDÚLT FELFELÉ A LÉTRÁN.